Mi a piercing?
Ez a fogalom, mint oly sok más szó is, az angol nyelvből származik. „To pierce” körübelül annyit tesz, mint átfúrni, átnyomni, átlyukasztani. A piercing tehát nem más, mint valami keresztülvitelének a folyamata. A piercingnek éppen ezért mindig köze van valami kisebb sérüléshez, hiszen a folyamat során egy tűt vagy valamilyen ahhoz hasonló „szúróeszközt” használnak ahhoz, hogy egy lyukat (inkább csatornát) fúrjanak át a bőrön.

Történeti áttekintés
Amióta csak létezik az emberiség, mindig is megvolt rá az emberek igénye, hogy díszítsék magukat, akár ünnepi célból, akár azért, hogy másoknak is megmutassák a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüket. Az indiaiak például egy ponttal a homlokukon jelzik, hogy melyik kasztba tartoznak. A természeti népeknél különböző nyakékek és egyéb ékszerek szolgálhatnak az ellenség elijesztésére, illetve a férfiaknál a fityma díszei jelzik termékenységüket a közösség női tagjai számára. Ezeket az ékszereket, jelöléseket vagy származási szimbólumokat a csoportok generációról generációra továbbörökítik.
A test díszítésének másik módja a tetoválás, ami korábban (és manapság is) igen elterjedt volt Tahitin és Polinéziában. A természeti népek tetoválásainál azonban szinte mit sem számított az egyén saját kívánsága vagy hiúsága, hiszen a minták meghatározott jelentéssel, szimbólummal bírtak.
A tetoválás mellett a piercing, azaz a bőr átlyukasztása is igen elterjedt volt. Bevett volt a fülek, az orr, a mellbimbók illetve a pénisz átlyukasztása. A piercing legősibb megjelenési módjai a fül- és orrkarikák voltak. A római hadvezérek és hősök, az egyiptomi fáraók (náluk a köldökékszer isteni mivoltukra utalt), a királyok és a sámánok a világ különböző tájain más és más ékszereket hordtak, hogy megmutassák bátorságukat, befolyásukat és férfiasságukat.
Az efféle felfogás még napjaink természeti népeinél is megfigyelhető.
A középkorban a nőkre erényövet húztak, számos férfinál pedig egy fitymagyűrűvel próbálták az erekciót és az önkielégítést megakadályozni.

A piercing mai jelentése
Manapság az emberek a testékszereket nem feltétlen a fent leírt okok miatt viselik.Azokat, akik napjainkban különböző piercingeket viselnek, más célok vezérelnek. A test különböző díszeit, a tetoválásokat kivéve, gyakran intimnek, erotikusnak ítélik meg, amik még inkább arra hivatottak, hogy személyes, intim hangulatot teremtsenek.A piercing viselésének még egyéb okai is lehetnek, például vágy egy különleges ékszerre, vagy bizonyos esetekben akár az aktuális divat is.

Mostanság a konformitás helyett az individualitás játssza a fő szerepet, ezért a piercingek különösek alkalmasak arra, hogy kifejezzék az egyén személyiségét, egyediségét.

Mi szól a piercing ellen?
Igazság szerint nem szól semmi a piercing ellen. Egyedül az ízlés, az egészségi állapot vagy az allergiára való hajlam szabhat határokat. Habár az anyagok többnyire nem allergizálnak, minden szervezet máshogy reagál egy idegen testre.
Az ékszerek behelyezésének nincs felső, csak alsó korhatára.
A kliensnek 18 év felettinek kell lenni, illetve szülői beleegyezéssel kell rendelkeznie a törvényi előírás miatt (külföldön ezt valóban szigorúan veszik, hazánkban kevésbé :P ).

Miért érdemes kétszer is meggondolni, hogy szeretnénk-e piercinget?
A kérdés nem hangzik túl bonyolultan, ez azonban tévedés.
A piercing még mindig egy sérüléssel járó beavatkozás, ami újabb kérdéseket vet fel.
Ha idővel úgy döntötök, hogy már nem szeretnétek viselni az ékszert, a hegek, mégha apróak is, akkor is megmaradnak. Ezeket az ékszereket mindig viselnetek kell, így az uszodában és a strandon is, ahol szinte mindig lehet értetlen emberekkel számolni, akik az ékszerek miatt esetleg ferde szemmel néznek rátok. Akár a saját ismerősi körödből is számíthatsz emiatt támadásra (pl. szülők).
A piercingnek kockázatai is vannak. Az átszúrt területek érzékenyebbek vagy érzéketlenebbek lehetnek, mint korábban voltak. Azonban azt nem lehet előre megjósolni, hogy ilyen kinél lép föl, hiszen ez személyről személyre változhat.
A beavatkozás előtt bizonyos kérdéseket magatokban kell megválaszolnotok, tisztáznotok:

• Elég erős vagyok-e ahhoz, hogy az esetlegesen fellépő konfliktusokat jól kezeljem?
• Elég „laza” vagyok-e ahhoz, hogy az esetlegesen fellépő komplikációkról az orvosommal beszéljek?
• Beszéltem-e erről a partneremmel?
• Számításba vettem-e az esetleges veszélyeit?
• Valóban szeretném az ékszert, vagy csak azért, mert mások is hordják?
• Valóban a döntésem mellett állok?

Orvosi szemmel a piercingről
A piercing a test, illetve a testfelület sérülésével jár együtt. Minden sérülés, bármilyen kicsi legyen is az, kockázattal jár. A bőr, ami a szervezetünk első védelmi vonala, a minket érő kórokozóktól véd minket. Megvan a maga szerepe, úgy mint pl. a bőr alatti zsírszövetnek is.
Emiatt az okok miatt különösen nagy gondot kell fektetni a higéniára, még akkor is, ha ezt közületek ilyen mértékben sokan feleslegesnek találjátok. De ha belegondoltok abba, hogy régebben, amíg nem volt penicilin és egyéb ellenanyag, már egészen kis sérülésekbe is belehaltak, talán már más szemmel néztek erre a témára is.
Egy piercing behelyezésénél mindig elengedhetetlen a megfelelő higénia és sterilitás, ám az utókezelés szerepe sem elhanyagolható.
Testékszert be lehet helyezni érzéstelenítés mellett vagy nélül. A beavatkozás többnyire jóval fájdalom mentesebb, mint ahogy azt az alany az elején elképzelte. A szúrásnál azonban mindig fent áll az ájulás veszélye, aminek semmi köze sincs a „gyengeséghez” vagy „gyáva nyuszisághoz”, hanem egyszerűen csak a szervezet természetes védekező mechanizmusa lép életbe.

forrás: www.tatooed.hu

<-back->